HA AZT MONDJUK: KULTÚRA,  KINEK ÉS MI JUT ESZÉBE?

HA AZT MONDJUK: KULTÚRA, KINEK ÉS MI JUT ESZÉBE?

A kultúra tág értelemben szinte mindent magában foglal, amelyet az ember maga teremt.

Általános értelemben egy közösség szokásainak és hagyományainak összességét vagy szűkebb meghatározás szerint az ún. „magas kultúrát” értjük. Hagyományos értelemben a társadalom szellemi élete.

 

Talán:

Úgy tűnhet, hogy ez egy nagyon klassz, szerethető és könnyű terület, amelyhez mindenki is érthet. Pedig a kultúra ennek pont az ellenkezője, összetettsége végett talán az egyik legnehezebben megfogható terület.

 

Azt is elfogadhatjuk, hogy a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.

A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy melyek a fontos értékek és normák az életben, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál(oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a társadalom tagjaként sajátít el.

 

Mindezek az állítások helytállóak Tatabányára is, mint helyi társadalomra.

 

Nagy öröm volt számunkra, hogy az általánosított rendezvény- és fesztiválszervezés mellett, illetve azokon is megjelenő közösségi kezdeményezések, vagy helyi értékalapú kínálatok is.

 

Nem kritizálva a nagyobb rendezvények, fesztiválok programajánlatait éppen abban veszítik el az egyediségüket, hogy nagynevű előadókkal, művészekkel telítődnek, ezzel folyamatosan kiszorítva a helyben formálódó, alkotókat, azok közösségeit.

Az ünnepeink rólunk szóljanak, velünk, általunk.  Ennek is hangot adtak a hálaadási esten jelen lévők.

S az, hogy kik is vagyunk jelen, az maga a bevezetőnkben rejlő gondolatokból is kiszűrhető. Előadóművészek, alkotók, kézművesek s az ő közösségeik.

 

Tatabánya kulturális hagyománya a bányász hagyomány. A mai fiatalokat már nem úgy érdekli a korábbi bányászattal kapcsolatos hagyomány, mint az elődeinket. Nagy kihívása a lehet a város fiatalításában, ha ezt a hagyományt és a korosztály érdekeit valahogy közös nevezőre tudjuk hozni.

Az ifjúsággal egyébiránt is van feladatunk, ha Sándor György humoristát idézzük:

 

Fiatalok!

Tiétek a jövő!

Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz.