„Az első nő, aki nyilvánosan viselte ezt a ruhadarabot, Kántor Zoltánné volt egy 1969-es Nők Lapjában, ahol fotóval is illusztrálták az otthoni öltözet praktikusságát, sőt szabásmintát is közöltek, elöl és hátul gombolós, sőt miniverzióban is.
Innen indult tehát hódító útjára a nejlonszörny, amely a praktikusság jegyében azóta is sok hetven éven felüli testet fed.
És valóban, az otthonka könnyen mosható, hatalmas zsebei sokat elrejtenek, ápol s eltakar. Talán ezért is lehetséges, hogy hordták városban, hordták falun, vásárolták boltban és varrták saját kézzel, sőt a korabeli mintaháziasszonynak nemcsak egy ilyen ruhája volt, hanem külön otthonkát használt a kertbe, főzéshez, kiülni a kapu elé, a jobb darabokban pedig akár a szomszédos közértet is meglátogathatta.
Nem nehéz belátni, hogy a flower power Kelet-Európában hatvanéves kor fölött kezdődik és nejlonból készül. De hogyan lett az otthonka a szorgos nő attribútumából nagymamajelkép? Miért hordjuk, ha tudjuk, hogy csúnya? Talán nehéz elképzelni, de az otthonka mára fontos etnográfiai kutatások tárgya és izgalmas kortárs művészeti téma is.”
Szombaton a Bányászban mi is összeültünk és noszalgiáztunk a szocialista nagymamaestélyiről, s a nagymamák áldásos tevékenységeiről, köztük a böjti sütikről.